Fogfehérítés

FOGFEHÉRÍTÉS


A fogfehérítés létjogosultsága - az elszíneződött fogak fehérítése

A fogak elszíneződése -főként a frontfogak területén- komoly esztétikai problémát jelenthet a páciensek számára. Ennek megoldására többféle fogászati eljárás áll a fogorvos rendelkezésére. Ilyen például a fogfehérítés, az elszíneződött fog esztétikus tömőanyaggal (kompozit) történő takarása, héjkerámia- vagy teljes korona készítése. Összehasonlítva a különböző fogászati eljárások fogakra gyakorolt hatását, a fogászati beavatkozások időigényét, költségeit, a páciens számára a fogfehérítés a legelőnyösebb módszer.


Mi történik a fogfehérítés során? - a fogfehérítés hatásmechanizmusa

           Fogfehérítés alatt a fog színének kémiai úton történő világosabbá tételét értjük. A fogfehérítés során a kémiai alapreakció az oxidáció. A fogfehérítő anyag alacsony molekulasúlyának köszönhetően szabadon diffundál a fogszövetbe, majd ott disszociál (lebomlik), aminek következtében instabil szabad gyökök keletkeznek. A gyökök, azért, hogy stabilabb állapotba kerüljenek, a festékmolekulák kettős, telítetlen kötéseivel reagálnak, megváltoztatva ezzel azok fény abszorpcióját. Ennek köszönhető a fogak színbeli változása, kifehéredése. Tehát a fogfehérítés során a fogfehérítő anyag nem a fogszövettel lép kapcsolatba, hanem a fogakat elszínező festékanyagokkal. Ez is bizonyítja, hogy a szakszerűen kivitelezett fogfehérítés nem károsítja a fogakat.

Abban az esetben, ha már nincs több kettős kötés, de a fogfehérítést tovább folytatják, a „túlzott fehérítésnek” nevezett jelenség alakulhat ki, mely az organikus molekulák dezintegrációjával (szétesésével) jár. Klinikailag ez élő fogak esetében szürkés színárnyalatban nyilvánul meg. Többek között ennek elkerülése miatt is lényeges szempont az orvosi irányítás a fogfehérítés során.

A fogfehérítés javallatai

A legáltalánosabb oka, indoka a fogfehérítésnek, hogy az elszíneződött fogak zavarják a pácienst. Emellett azonban a fogfehérítés szakmai szempontok miatt is indokolt lehet. Például, ha fémmentes fogpótlást (pl. porcelánhéj, porcelánkorona) készít a fogorvos, akkor a korona alatt lévő elszíneződött foganyag sötét színe áttűnhet a koronán. Teljes fémkerámia korona készítése esetén a gingiván (fogínyen) áttetsző vagy az ínyszélnél kilátszó sötét gyökér szintén ronthatja az esztétikai hatást. Ezekben az esetekben, azaz az esztétikai szempontból fontos területeken minden elszíneződött gyökérkezelt fognál javasolt a fogfehérítés.

A fogfehérítés ellenjavallatai

Amennyiben a páciensnek a fogfehérítés során alkalmazott bármely anyaggal (peroxid, karbopol, glicerin) szemben allergiája van, nem szabad fogfehérítést végezni. Bizonyos fogfejlődési rendellenességek, amelyek a fogazatot is érintik, ugyancsak kizárják a fogfehérítést.



A fogfehérítést megelőző lépések

A fogfehérítés megkezdése előtt a pácienst professzionális szájhigiénés kezelésben kell részesítenie a fogorvosnak, ami a lepedék és a fogkő eltávolítását jelenti. Azokban az esetekben, amikor a fogorvos nagy koncentrációjú fehérítő anyagot használ (rendelői fehérítés), a lágyrészek védelme miatt a fogakat izolálni kell. Az izolálás történhet kofferdam (nyálrekesz) segítségével, vagy külön e célra kifejlesztett fényrekötő gyantával.

A fogfehérítéshez használt anyagok

A különféle fogfehérítési kezelések közös vonása, hogy a fogak fehérítésére szolgáló fogfehérítő anyag minden esetben egy oxidálószer, amelyet a fogorvos különböző koncentrációban használhat. A leggyakrabban használt fehérítőanyag a hidrogén-peroxid, a karbamid-peroxid és a nátrium-perborát.

-hidrogén-peroxid (H2O2) :az emberi szervezetben is jelenlévő, az életműködésekben fontos szerepet játszó anyag. Különböző koncentrációban elérhetőek.

 -karbamid-peroxid (CH4N2O-H2O2): más néven urea-peroxid vagy perhidrol-urea. Kezdetben a karbamid-peroxidot orális fertőtlenítőszerként használták a fogászatban. Miután nem stabil anyag, a szövetekkel vagy a nyállal való érintkezés következtében gyorsan elbomlik. A folyamat során a 10 %-os karbamid-peroxidból kb. 3.35 % hidrogén-peroxid és kb. 6.65 %-os urea keletkezik. Így a tulajdonképpeni oxidálószer ebben az esetben is a H2O2.

-Na-perborát (NaBO3- 4 H2O): gyökérkezelt fogak belső fehérítésére használják.

Fogfehérítési technikák

Különbséget kell tennünk az élő, és a gyökérkezelt fogak fehérítése között, illetve, hogy a fogfehérítést a fogorvos a rendelőben, vagy a páciens otthon végzi.

A fogfehérítés -technikai kivitelezésének módja szerint- két nagy csoportba osztható.

  • Belső fogfehérítés

Belső fogfehérítésnél a fogbélkamra felől fehéríti a fogorvos a fogakat (gyökérkezelt fogak).

  • Külső fogfehérítés

A külső fogfehérítés során a zománcfelszín felől történik a fogak fehérítése (élő fogak).

A fehérítés kivitelezésének a módját döntően az elváltozás oka határozza meg.

Minden esetben az adott személyre szabott, legoptimálisabb eljárást kell alkalmaznunk.

Gyökérkezelt fogak fehérítése – belső fogfehérítés

A gyökérkezelt fogak nagy része elszíneződik. Amennyiben a szomszédos fogak színe megfelelő, akkor csak a gyökérkezelt fogak fehérítése indokolt. Ilyen esetekben a belső fogfehérítési eljárások alkalmazhatók, azaz a fogbélkamra felől történik a fog fehérítése.

A belső fogfehérítés prognózisát többek között az elszíneződés óta eltelt idő befolyásolja. Az eredmény annál jobb, minél rövidebb ideig állt fen az elszíneződés. A belső fogfehérítés a fog gyökértömése után azonnal elvégezhető.

A gyökérkezelt fogak fehérítésének technikái közül a sétáló fogfehérítést alkalmazzák a fogorvosok a leggyakrabban.

Lépései:

1. A fogorvos tájékoztatja a pácienst a várható eredménnyel kapcsolatban.

2. Amennyiben a fehérítendő fog gyökérkezelt, a fogorvosnak röntgenfelvétellel ellenőriznie kell a gyökértömést és a környező csont egészségét. Ha bármelyiket illetően kétségei támadnak, akkor a fogorvosnak a fogfehérítés megkezdése előtt ki kell cserélnie a gyökértömést.

3. A lágyrész sérülések megelőzése miatt a fogat izolálni kell.

4. A fogorvos a gyökértömés felszínére, hogy megakadályozza az oxidálószer szivárgását, cement alapot (üvegionomer, cinkfoszfát, polikarboxilát) helyez.

5. A fogorvos a fehérítő pasztát a pulpakamrába helyezi, és ideiglenes töméssel lezárja a fogat. A pácienst kb. 7 nap múlva visszarendeli (innen származik a kezelés „sétáló” elnevezése). Amennyiben a fehérítés eredménye még nem kielégítő, kicseréli a fehérítőszert.

6. Az utolsó fehérítést követően a pulpakamra alapos tisztítása, s ideiglenes töméssel történő lezárása következik.

7. Végül a fogat a fogorvos esztétikus (kompozit) töméssel látja el. A fogfehérítés hosszú távú sikerének elengedhetetlen feltétele a fog koronai részének korrekt ellátása.

A gyökérkezelt fog fehérítésére szolgáló másik módszer, amikor a fogorvos a pulpakamrába helyezett fogfehérítő anyagot fénnyel aktiválja. Ez az ún. fénnyel aktivált fogfehérítés.

Élő fogak fehérítése

Élő fogak fehérítése esetén a fogorvos a külső fogfehérítési eljárásokat alkalmazza, azaz a fogak fehérítése a zománcfelszín felől történik. A fehérítés végezhető a rendelőben, vagy a páciens otthonában is.

Rendelői eljárások

A különböző rendelői eljárások közös vonása, hogy a fogorvos nagy koncentrációjú oxidálószert használ, ennek megfelelően az angolszász szakirodalom a power bleach terminológiát alkalmazza rájuk. E módszereknél az esetleges lágyrész sérülések megelőzésére feltétlenül szükséges az izolálás.

Az eljárás során a fogorvos a fog külső felszínére nagy koncentrációjú oxidálószert (35-38 %-os H2O2, 35%-38 %-os karbamid-peroxid) helyez. Tekintettel arra, hogy a nagy koncentrációjú oxidálószerek a szájüreg lágyszöveteire kerülve káros hatásúak lehetnek, a lágyszöveteket védeni kell.

A fehérítőanyagok hatékonyságát gyorsítani, növelni lehet az oxidálószer fénnyel történő kezelésével. Az erre ajánlott fényforrások megegyeznek a fénnyel aktivált belső fehérítésnél használtakkal (LED-, lézer-, halogén-, plazmalámpa). A kompozíciós tömőanyagok megvilágításához használt fotopolimerizációs lámpát nem tartják olyan hatékonynak, mint a többi fényforrást, azonban miután ez megtalálható a fogászati rendelőkben, a fogorvos részéről nem igényel külön beruházást, ha fogfehérítést akar végezni.

A lézer indukált kémiai oxidációt két fajta lézer használatával érheti el: az argonionlézer 488 nm hosszúságú látható kék fényt, a CO2-lézer 10600 nm láthatatlan infravörös fényt bocsát ki. A hatásmechanizmusuk különböző. Míg az argonionlézer a fogban lévő festékmolekulákra, a CO2 lézer a fehérítő anyagra hat. Célszerű a két hatást kombinálni.

Több gyártó cég, a fehérítő termékbe beépített kémiai adalékanyag segítségével éri el a folyamat gyorsítását.

Az eredmény fokozásának érdekében a rendelői kezelést otthoni fogfehérítéssel egészítheti ki a fogorvos.

Otthoni fogfehérítés

A fogorvos által irányított, a páciens által otthon végzett fogfehérítés alkalmazásával csökken a fogorvosi székben eltöltött idő, valamint kisebb beruházást igényel a fogorvos részéről is. Így az eljárás kevésbé költséges a páciens számára. Hátránya viszont, hogy a kívánt fehérítő hatás lassabban érhető el, mint a rendelői eljárással.

A kezelés lépései:

1. A páciens tájékoztatása a várható eredménnyel kapcsolatban.

2. Alginát lenyomat a fehérítendő fogívről

3. A fogsorról vett lenyomat kiöntése után a fogorvos vagy a fogtechnikus a gipszmodellen, a fehérítendő fogak labiális felszínén speciális resin anyagból ún. helyfenntartót készít a fehérítőzselé számára.

4. Ezt követően a minta izolálása után vákum mélyhúzásos technikával vékony műanyag sín készül.

5. A felesleg nagy vonalakban történő eltávolítása után -egy erre a célra szolgáló olló segítségével- a sínt úgy vágja ki a fogorvos, hogy az csak a fogakat fedje, és sehol se érje el a lágyszöveteket, az ínyszéltől kb. 0,3–0,5 mm-re végződjön. A kissé felmelegített fóliát végül pontosan a mintára kell adaptálni.

6. A sínt be kell próbálni a szájba, és ellenőrizni kell annak illeszkedését. A fogorvosnak tájékoztatni kell a beteget a sín használatával, tárolásával kapcsolatban. Fel kell hívnia a páciens figyelmét az esetleges mellékhatásokra (pl. fogérzékenység), illetve az ezzel kapcsolatos tennivalókra.

7. Otthon a páciens megtölti a sínt a fehérítő anyaggal, és az adott termék tulajdonságai által meghatározott ideig (néhány óra) viseli. Ezt a folyamatot azután 1-2 héten keresztül naponta megismétli. Az éjszakai viselés előnye, hogy ilyenkor kisebb a nyálszekréció, és a száj aktivitása is csökken.

8. Két-három nap múlva a pácienst vissza kell rendelni, hogy ellenőrizze a fogorvos a színváltozás mértékét, a fogak és az íny állapotát, illetve kikérdezze őt az esetleges mellékhatásokról. A fehérítést addig kell folytatni, amíg a páciens elégedett nem lesz az eredménnyel.

Azoknak a pácienseknek, akiknek fognyaki érzékenységük van, az otthoni fogfehérítés nem javasolt.

Boltban” megvásárolható fogfehérítő szettek

A kereskedelmi forgalomban megtalálható, orvosi közreműködés nélkül beszerezhető készítmények kínálata egyre bővül. Az elszíneződések csoportosításánál már utaltunk arra, hogy milyen nagy jelentősége van az elszíneződést kiváltó ok meghatározásának, hiszen ennek alapján választja ki a fogorvos a megfelelő fehérítési eljárást. A boltokban megvásárolható termékeknél az egyik problémát az jelenti, hogy miután orvosi irányítást mellőzve történik az otthoni fogfehérítés, az elérhető készítményekből az elszíneződés okától függetlenül választ a páciens, majd azután azt tetszés szerinti ideig alkalmazza. A másik probléma az, hogy ezekkel a fehérítő szerekkel igazán látványos eredményt nem lehet elérni. Hátrányaik mellett egyetlen előnyük, hogy kevésbé költségesek, mint a fogorvos által használt fogfehérítő rendszerek.

A fogak elszíneződésének okai

Hogy milyen fogfehérítési módszert válasszon a fogorvos, azt első sorban az elszíneződés oka és mélységbeli kiterjedése befolyásolja. A fogak elszíneződésének számos oka lehet. A szakirodalom két nagy csoportra osztja ezeket: külső és belső elszíneződések.

Külső elszíneződések

Az életkor előrehaladtával a zománc apró résein keresztül különböző ételek, italok (különös tekintettel a kávé-tea fogyasztására), gyógyszerkészítmények, szájöblítő szerek, valamint a dohányzás okozhat külső elszíneződést. A fogszuvasodás következtében ugyancsak elszíneződhetnek a fogak.

Belső elszíneződések

A belső elszíneződések szisztémás vagy helyi eredetűek lehetnek, illetve a fogak előtörése előtt vagy után alakulnak ki. Belső elszíneződést okozhatnak bizonyos fejlődési rendellenességek és/vagy a gyermekkorban történő fokozott fluorid adagolás. A tetraciklin széles spektrumú antibiotikum, amely tizenkét éves kor alatt, valamint áldott állapotban, szoptatás közben történő adagolásakor a fogban lévő calciumhoz kötődve beépül a fogzománcba és a dentinbe és létrehozza annak elszíneződését.

Fogelőtörés utáni fogelszíneződést okozhat az életkor előrehaladta, ilyenkor ugyanis a fog kemény szöveteinek természetes kopása miatt a zománcréteg vékonyabbá válik, így a zománc-dentin arány a dentin javára nő. Ennek következtében a fogak színe megváltozik.

Az elhalt fogak is elszíneződhetnek. A fogat ért sérülés bevérzést okozhat a pulpakamrában, ami szintén a fogak elszürkülését eredményezheti.

A fogászati kezelések során használt különböző fogászati anyagok, vegyszerek is okozhatják a fogak elszíneződését. Például a gyökérkezelések során a pulpakamra elégtelen feltárásából adódó pulpaszövet maradvány, gyökértömő paszták, illetve a gyökércsatornába helyezett fenol és jodoform tartalmú gyógyszerek elszínezhetik a fogakat.

Elszíneződhet a fog az esztétikus (kompozit) tömések széli zárásának elégtelensége miatt is. Az amalgámtömések nem csak a zománcot, de a dentint is sötétszürkére színezik. A nem megfelelően elhelyezett fémcsap, mind a kompozit tömésen, mind a fogszöveten keresztül áttűnhet.

A fogfehérítés eredményének tartóssága- regresszió

A fehérítés eredményének tartóssága függ az elszíneződés okától, a fehérítő eljárástól, illetve az egyéni szokásoktól. A regressziót külső és belső tényezők egyaránt okozhatják.

Külső behatások során az ételekkel, italokkal ismételten a szájüregbe kerülő festékanyagok színezik el a fogakat.

Rendelői fogfehérítés esetében az izolálás használata a fogszövetek kismértékű dehidrációját idézheti elő. A dehidratált fogszövetek világosabbnak tűnnek, így később a nyál hatására bekövetkező rehidráció miatt a fog kis mértékű sötétedése figyelhető meg.

Abban az esetben, ha a fehérítés által színtelenné tett festékanyagok nem elég stabil struktúrájúak, bizonyos idő elteltével visszaállhat az elszíneződés.

A gyökértömő paszták által okozott elszíneződésnél a regresszió mértéke függ az alkalmazott paszta típusától is.

Mindezt figyelembe véve az újbóli fehérítés idejét nem lehet előre pontosan megjósolni, de általában 1-3 év múlva ismételten szükségessé válhat.

A fogfehérítés szövődményei

A „Nil nocere” („Ne árts”) elv betartása, mint minden orvosi beavatkozásnál, így a fogfehérítésnél is alapvető. A fehérítés során használt anyagok -orvosi szempontból- gyógyszernek minősülnek, ezért pontosan követni kell a gyártó cégek, valamint a fogorvos utasításait. A legtöbb mellékhatás a helytelen alkalmazásból adódik.

A különböző fogfehérítő anyagok és technikák által okozott mellékhatások

Míg a kis koncentrációjú oxidálószerek lágyrészekre kerülése kellemetlen, égő érzést okozhat, addig a nagy koncentrációjú oxidálószerek által okozott lágyszövet sérülések gyulladás, illetve nekrózis formájában jelentkeznek. Ezek a mellékhatások, rendelői fogfehérítés során nyálrekesz használatával, otthoni fehérítés esetében a kiáramló fehérítőanyag eltávolításával megelőzhetőek.

Számos kutatás megerősíti, hogy a karbamid-peroxid tartalmú fehérítőknek tartós alkalmazásuk esetén sincs káros hatásuk a szájüreg lágyszöveteire, így az otthoni fogfehérítés orvosi felügyelet mellett abszolút biztonságosnak mondható. Gyerekeken végzett (hét és 11 év közötti) 10 %-os karbamid-peroxiddal történő otthoni fogfehérítést követően ugyancsak nem tapasztaltak mellékhatásokat.

Kerülni kell a fehérítő anyag lenyelését, mert nagy mennyiségű oxidálószernek az emésztőrendszerbe jutása toxikus hatású lehet.

A fogorvos által helytelenül készített műanyag sín (otthoni fogfehérítés) a fogíny irritációját okozhatja, ezért a sín helyzetét a fogakon mindig ellenőrizni kell. Az occlusios problémák elkerülésére a sínt az összes fogra ki kell terjeszteni.

Élő fogak rendelői fehérítésekor, tág pulpakamrájú élő fogak esetében nem ajánlott a fogak nagy koncentrációjú oxidálószerekkel történő fehérítése.

A fogfehérítés során esetlegesen kialakuló fogérzékenység átmeneti, és a kezelés befejezését követően rövid időn belül, 24-48 óra alatt magától is megszűnik. Mindemellett, érzékenység fellépésekor javasolt a kezelés átmeneti szüneteltetése, és túlérzékenységet csökkentő fluorid, illetve kálium nitrát és fluorid ion tartalmú anyagok használata. Az otthoni fogfehérítés esetén a fogérzékenységet csökkentő gélt a páciens a fogsínbe teszi, és azt naponta kb. 2-4 órán át viseli a tünetek megszűntéig.

Hozzászólás

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Fogászatportál –nak.

Csatlakozzon a(z) Fogászatportál hálózathoz

Hirdetés

Partnerek

© 2017   Created by TOTOS.   Működteti:

Profilkártyák  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek