Bármekkorát is fejlődött az orvostudomány az elmúlt évtizedekben, a fogorvosok számára a klinikai vizsgálat mellett még mindig nem sok kiegészítő vizsgálatra (vitalitás vizsgálat, rtg) van lehetőség. A rendelőnkbe érkező beteg célzott kikérdezése, a részletes anamnézis tehát kulcsfontosságú egy pontos diagnózis felállításához, s így a megfelelő terápia kiválasztásához.  

Az általános anamnézis során a beteg egészségi állapotára, az abban aktuálisan vagy korábban bekövetkező változásokra, általános megbetegedéseire, rendszeres vagy időleges gyógyszereire, családi anamnézisére, esetleges allergiájára, rossz szokásaira vagyunk kíváncsiak. 

A fogászati anamnézis során a beteg aktuális panaszaira térünk ki, mely nem meglepő módon, sajnos az esetek egy jelentős részében a fájdalom/érzékenység. Természetesen ismernünk kell a leggyakoribb kórképek tipikus tüneteit ahhoz, hogy jól tudjunk dönteni a terápiás megoldásokat illetően.  A fájdalomról részletesen ki kell tehát kérdezni a beteget. Fontos azonban megjegyezni, hogy a a betegvizsgálat ezen része szubjektív, vagyis a fájdalommal járó pszichés terhelés a beszélgetést más irányba terelheti. Nekünk viszont résen kell lenni, és tudni kell különbséget tenni pulzáló és sajgó, éjszakai vagy evés közbeni, hidegre vagy melegre jelentkező, kisugárzó vagy lokalizálható, fájdalomcsillapítóra megszűnő vagy arra rezisztens, stb...fájdalmak között. 

Érdekelne, volt-e már valakinek olyan esete, mikor a tünetek és a betegvizsgálat után meghatározott diagnózis mégsem volt helytálló? Nekem volt...

Megtekintések: 689

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Minél tapasztaltabb egy fogorvos, annál kevésbé téved. Neked mi volt az az eset, amire utalsz??

A beteg fogfájással érkezett, ami megfogalmazása szerint "nem volt annyira vészes", és főként rágásnál, ráharapáskor jelentkezett, korábban nem okozott fájdalmat. Egy bal felső 7-es fogról van szó. Ez a fog egy OD kompozittöméssel volt ellátva, hideggel egyáltalán nem volt ingerelhető, kopogtatásra viszont kifejezetten érzékenyen reagált. A rtg-en minimális gyökérhártya rés-kiszélesedést lehetett látni a buccalis gyökerek körül, és egy jókora secunder cariest a tömés alatt.

Ebből arra mertem következtetni, és bátran közöltem is a beteggel, hogy a foga elhalt, vagyis a ráharapási érzékenység, amit érez, az a gyökércsúcs körüli gyulladásnak köszönhető. Az érzéstelenítéstől így eltekintettünk, aminek a beteg is örült. Gond nélkül meg tudtam trepanálni, ám a Donaldson-tűket már nem tudtam bevezetni egy gyökércsatornába sem, mert nagyon fájt a páciensnek, és abban a pillanatban, ahogy ezt megpróbáltam, a vérzés is megindult.

Vagyis felelőtlenség volt kijelenteni, hogy a fog elhalt, mert a kezelés egyértelműen alátámasztotta, hogy nem ez volt a helyzet. Azóta a hasonló esetekben annyit mondok, hogy "valószínűleg elhalt" a fog, az érzéstelenítővel pedig nem spórolunk (ha csak nem egyértelmű a helyzet, pl. duzzanat esetén)....és azt is látom már, hogy az egyes kórképek nem biztos, hogy olyan éles határvonallal elkülöníthetők egymástól, mint ahogy azt korábban hittem. 

Ilyenkor a röntgenfelvétel sem biztos, hogy segít, mert csak 2 dimenzióban ábrázolja az egyébként 3 dimenzióban lévő fogat. Végül is így is úgyis gyökérkezelni kellett volna a fogat. A különbség az, hogy élő fogat 1 ülésben kell gyökérkezelni és gyökértömni.

Salamon Àgnes mondta:

A beteg fogfájással érkezett, ami megfogalmazása szerint "nem volt annyira vészes", és főként rágásnál, ráharapáskor jelentkezett, korábban nem okozott fájdalmat. Egy bal felső 7-es fogról van szó. Ez a fog egy OD kompozittöméssel volt ellátva, hideggel egyáltalán nem volt ingerelhető, kopogtatásra viszont kifejezetten érzékenyen reagált. A rtg-en minimális gyökérhártya rés-kiszélesedést lehetett látni a buccalis gyökerek körül, és egy jókora secunder cariest a tömés alatt.

Ebből arra mertem következtetni, és bátran közöltem is a beteggel, hogy a foga elhalt, vagyis a ráharapási érzékenység, amit érez, az a gyökércsúcs körüli gyulladásnak köszönhető. Az érzéstelenítéstől így eltekintettünk, aminek a beteg is örült. Gond nélkül meg tudtam trepanálni, ám a Donaldson-tűket már nem tudtam bevezetni egy gyökércsatornába sem, mert nagyon fájt a páciensnek, és abban a pillanatban, ahogy ezt megpróbáltam, a vérzés is megindult.

Vagyis felelőtlenség volt kijelenteni, hogy a fog elhalt, mert a kezelés egyértelműen alátámasztotta, hogy nem ez volt a helyzet. Azóta a hasonló esetekben annyit mondok, hogy "valószínűleg elhalt" a fog, az érzéstelenítővel pedig nem spórolunk (ha csak nem egyértelmű a helyzet, pl. duzzanat esetén)....és azt is látom már, hogy az egyes kórképek nem biztos, hogy olyan éles határvonallal elkülöníthetők egymástól, mint ahogy azt korábban hittem. 

Ritkább esetben találkozhatunk olyan pácienssel is, akinek a tünetei nem tipikusak. Ez mindig nagy feladat elé állítja a fogorvost. Az egyik legnehezebb ilyen probléma (szerintem) a lokalizálhatatlan fájdalom kiindulási pontjának megtalálása, mikor a betegünk már azt sem tudja, hogy fent vagy lent fáj.

Én eddigi nem túl hosszú pályafutásom alatt már bizony nem egyszer találkoztam olyan beteggel, aki állította, hogy alsó (vagy felső) foga fáj, de ott, ahol ő érezte, nem találtam problémát, így az antagonista fogak vizsgálata után sikerült csak megtalálni a rossz fogat, és a terápia szerencsére engem igazolt. Néha hihetetlen, hogy a fájdalom milyen sokféle lehet...

Biztos sokunknak van hasonló története, szívesen veszem, ha a fogorvos kollégák megosztanának egy-két érdekes, nem tipikus esetet. 

Az még az egyszerűbb helyzet, amikor a fogorvos, mint Te is nem talál problémát azon a részen, ahol a beteg fájlalja a fogat. De sok esetben ott is vannak rossz tömések, gyökerek ahol a páciens gondolja, hogy fáj a foga. Ilyenkor kell nagyon észnél lennie a fogorvosnak!!

Salamon Àgnes mondta:

Ritkább esetben találkozhatunk olyan pácienssel is, akinek a tünetei nem tipikusak. Ez mindig nagy feladat elé állítja a fogorvost. Az egyik legnehezebb ilyen probléma (szerintem) a lokalizálhatatlan fájdalom kiindulási pontjának megtalálása, mikor a betegünk már azt sem tudja, hogy fent vagy lent fáj.

Én eddigi nem túl hosszú pályafutásom alatt már bizony nem egyszer találkoztam olyan beteggel, aki állította, hogy alsó (vagy felső) foga fáj, de ott, ahol ő érezte, nem találtam problémát, így az antagonista fogak vizsgálata után sikerült csak megtalálni a rossz fogat, és a terápia szerencsére engem igazolt. Néha hihetetlen, hogy a fájdalom milyen sokféle lehet...

Biztos sokunknak van hasonló története, szívesen veszem, ha a fogorvos kollégák megosztanának egy-két érdekes, nem tipikus esetet. 

Hozzászólás a beszélgetéshez

RSS

Hirdetés

Partnerek

© 2019   Created by admin.   Működteti:

Profilkártyák  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek